Beszámoló a PROMISSZ őszi csendes hétvégéjéről

Inárcs, 2026. szeptember 11–13.

Van, amikor az ember csak utólag veszi észre, mennyire szüksége volt a megállásra. Ilyen volt ez a hétvége is. Istenünknek, az Úrnak adunk hálát, hogy Inárcson ismét együtt lehettünk a Protestáns Missziói Egyesület (PROMISSZ) őszi csendes hétvégéjén. Három napra félretehettük a rohanást, és odaülhettünk oda, ahová valójában mindig is tartoztunk: Jézus lábához.

A hétvégét két jól ismert bibliai testvér, Mária és Márta kísérte végig. Három újszövetségi történetben néztük meg, hogyan találkoznak ők Jézussal. Azt is megláttuk, hogy ez a két asszony sokkal többet mond rólunk, mint elsőre gondolnánk.

Péntek este: megérkezés és ismerkedés

Pénteken este, miután mindenki megérkezett és elfogyasztottuk a finom vacsorát, ismerkedéssel indítottuk a hétvégét. Jó volt körbenézni a teremben, mert a legkülönbözőbb korosztályok ültek egymás mellett, az egészen kicsi gyerekektől a negyven év körüli felnőttekig. Mindenki mondott pár szót magáról, ki-ki azt, ami éppen eszébe jutott. Így kezdődik a közösség: meghallgatjuk egymást.

Szombat délelőtt: az egy szükséges dolog (Lukács 10:38–42)

Szombaton a reggeli után Kiss Máté tanítását hallgattuk arról, mi a keresztény ember legfontosabb feladata.

Márta, a ház úrnője befogadja Jézust, és társaival együtt vendégül látja. Urának szólítja, tehát hívő házba lépünk be. Mária közben leül Jézus lábához, egészen közel Hozzá, és issza a szavait. Márta pedig sürög-forog a konyhában.

Lukács egy beszédes szót használ Mártára: periespato (περιεσπᾶτο). Ez szó szerint azt jelenti, hogy „szét volt húzva”, minden irányba el volt vonva. Ismerős érzés, ugye? Márta egy idő után számon kéri Jézust a testvére miatt. Az Úr pedig szeretettel, de félreérthetetlenül helyreigazítja:

„Márta, Márta, sok dologért aggodalmaskodol és szorgoskodol; de egy a szükséges dolog. Mária pedig a jó részt választotta, mely el nem vétetik tőle.” (Lk 10:41–42)

Tisztán kell látnunk, hogy Márta nem rossz dolgot tett. A vendégszeretet bibliai parancs, és Márták nélkül nincs működő keresztény közösség! A baj nem a szolgálat mibenlétével volt, hanem a helyével. A szolgálat nem előzheti meg az Úr hallgatását. Mindkét testvér szerepe fontos, de minden szolgálat forrása az, hogy minden körülmények között időt szánunk Istenre.

A tanítás után kiscsoportokban beszélgettünk. A lelki táplálék után a testit is magunkhoz vettük egy kiadós, ínycsiklandó ebéd formájában. A délutáni szabadidőben aztán ki-ki kedvére játszott vagy pihent.

Késő délután énekléssel dicsőítettük Istent, majd újra csoportokban folytattuk a beszélgetést. A napot kellemes, gazdag vacsora zárta.

Szombat este: Isten sohasem késik (János 11)

Az esti alkalmon Kiss Tamás Lázár feltámasztásának történetét bontotta ki. Középpontjában egy olyan igazság állt, amelyet mindannyian tudunk, mégis oly nehezen hiszünk el: Isten időzítése mindig pontos. Sohasem késik, és semmit sem siet el.

Lázár már négy napja halott volt, amikor Jézus megérkezett Betániába. Emberi szemmel minden veszve volt. Márta, amikor meghallotta, hogy jön, elébe sietett, Mária pedig a házban maradt. Márta esedezve fordult az Úrhoz, Jézus pedig biztosította arról, hogy testvére fel fog támadni. Aztán elhangzott a mondat, amely azóta is megállítja az embert:

„Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11:25)

Jézus átérezte a gyász súlyát, és maga is sírva fakadt. Ő nem távoli Isten. Nem sokkal később azonban megparancsolta a halottnak, hogy jöjjön ki a sírból, és Lázár engedelmeskedett. A halál sem tud ellenállni annak a szónak, amely a világot is teremtette.

A történet mélyén az evangélium szíve dobog. Isten annyira szereti a bűnös embert, hogy Fia, Jézus Krisztus az életét adta érte, hogy az ember örökké élhessen. Ami Lázárral testben történt, azt Krisztus minden hívővel lelkileg teszi meg: a halálból életre hív.

A tanítás után két testvérünk, Pálfi Ferenc és Szabó Áron tett bizonyságot a megtéréséről. Elmondták, milyen körülmények között szólította és hívta el őket az Úr, nemcsak az örök életre, hanem a szolgálatra is. Őszintén beszéltek arról is, milyen áldozatokkal járt ez számukra. Mindketten megerősítették, hogy megérte, mert Isten a vállalt áldozatok helyébe sokkal többet és jobbat ad. Az ilyen bizonyságtétel nem elmélet: élő tanúsága annak, hogy Isten ma is ugyanaz.

Vasárnap délelőtt: hol állsz te Jézus körül? (János 12:1–11)

Vasárnap a reggeli után Kiss Máté tartotta az utolsó tanítást. Ezúttal arról a jelenetről hallottunk, amikor Mária drága nárdusolajjal kente meg Jézust. Ez a történet olyan, mint egy tükör, mert mindenki másként reagál Mária tettére.

Márta ott van, és felszolgál, de már nem fáradt, zúgolódó szolgálóként, hanem mindenben a helyén. Ez a Márta már tanult Jézus lábánál. Ott van Júdás, aki megbotránkozik azon, hogy Mária „elpazarol” egy egyévnyi keresetet érő olajat. Akinek a szíve a pénzé, annak minden pazarlás, amit Krisztusnak adnak. Ott vannak a háttérben a vallási vezetők, akik meg akarják ölni Jézust, mert féltik a pozíciójukat, és nem akarnak megalázkodni előtte. Végül ott van a nagy tömeg, amely látványosságként nézi az egészet. Addig lelkesedik, amíg szenzációt lát, de ha megfordul a szél, ellene fordul. Így történt Jeruzsálemben is: pálmaágakkal ünnepelték, néhány nappal később pedig már a keresztre feszítését követelték.

A kérdés tehát nem Máriáról, Mártáról vagy Júdásról szól, hanem rólunk: mi hová tartozunk?

Az utolsó kiscsoportos beszélgetés és a vasárnapi ebéd után a szolgálók záróimádságával búcsúztunk el egymástól.

Ami megmarad

Hálásak vagyunk Istenünknek, az Úrnak ezért a három felemelő napért, amelyet a sok rohanás közepette ajándékozott nekünk. Bízunk benne, és imádkozunk érte, hogy jövőre újra találkozhatunk!

Az igehirdetések hanganyaga alább meghallgatható. Ha nem lehettél ott, vagy újra hallanád őket, szánj rá egy nyugodt órát.

Befejezésül hadd tegyem fel neked is a kérdést, amely ott maradt bennünk. Te most hol állsz Jézus körül? Sürgölődő Márta vagy, akit széthúz a sok tennivaló? Kívülálló néző a tömegben, aki csak addig lelkes, amíg jól mennek a dolgok? Vagy olyan, mint Mária, aki mindent odaad annak, aki mindent odaadott érte? Jézus ma is ugyanaz, aki Lázárt kihívta a sírból. Ő ma is a halálból hív életre. Ne halogasd: ülj le a lábához, és hallgasd Őt. Ez az egy szükséges dolog.