“Így szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” Jer 4,1-10   

  Csodálatos látni azt, ahogyan Isten megszólítja Jeremiást. A körülmények talán nem a legjobbak. Sőt, komoly nehézségek közepette van a világ, és a nép is. Az északi királyság megsemmisült, Júda is elfordult az Úrtól. A nagy hatalmak kényük-kedvük szerint tekintenek Izraelre. Tehát nem éppen a legideálisabb a helyzet. Isten mégis szól. Ma is ezt tapasztalhatjuk meg. Talán nem a legideálisabb a helyzet a világban. A bűn tombol, a világi hatalmak pedig régen hátat fordítottak Istennek. A magát valamikor még keresztyénnek mondó, fejlett nyugati világ teljesen megtagadta Istent. Közben látjuk, ahogy a világhatalmi felosztás kezd átrendeződni. Teret hódít az iszlám, Európa gyengül és vergődik, Ázsia töretlenül fejlődik, Amerika pedig alszik. Közben pedig az a csoda, hogy egy ilyen kis országban mint Magyarország, szól az Isten igéje. Belegondoltál már ebbe a csodába?  Hogy mennyire nem természetes, hogy szól az Isten igéje. Óriási lehetőség, hogy Istennek van szava hozzád. Ahogyan ott Jeremiást megszólítja, ma neked is szólni akar Isten. A Szentlélek által, az igén keresztül. Vajon élsz-e ezzel a kinccsel? Meghallod-e Isten hangját, ebben a rohanó, zajos világban? Hagysz-e elég időt naponként arra, hogy Isten az igéjével megszólítson? Mert azt látni kell, hogy Isten ma is élő Úr, és van szava számodra. Olyan csodálatos, ahogyan leírja Isten azt, hogy ismeri Jeremiást. Már az anyaméhben Őformálta, már ott ismerte. Hadd térjek ki erre egy kicsit. Mert sajnos muszáj erről is beszélni a mai világban. Az élet a fogantatástól számít! Isten nyilván tartja a magzatokat is. Az Ő tervében már benne vannak. Olyan döbbenetes, hogy Isten már azelőtt ismerte Jeremiást, hogy megformálta volna az anyaméhben. Csodálatos üzenet. Isten megszentelte, azaz elkülönítette Jeremiást a szolgálatra, még mielőtt megszületett volna. Isten megelőző kegyelme csodálatos. De ahhoz, hogy mindez megvalósuljon Jeremiás életében, neki még engedelmeskedni kellett az Úrnak. Tudnod kell azt, hogy Istennek veled is terve van. Téged is el akar különíteni a szolgálatra. Célja van az életednek, de a bűn miatt céltévesztett állapotban vagy. Istennek van egy hatalmas terve az életeddel, Ő el akar különíteni a szolgálatára, de a bűn közbe szól. Az Istentől elszakított állapot, a bűn, nem engedi, hogy beteljesüljön ez az elhívás. Ezért szabadításra van szükségünk a bűn állapotából. Jézus ezt a szabadítást hozta el mindannyiunknak, akik hiszünk Őbenne.  Az 1 János 3,8-ból tudjuk, hogy: „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” János evangéliumában pedig ezt olvassuk a 8. fejezetben: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”  A te életedben megtörtént már ez a szabadítás? Elfogadtad már az Isten kegyelmét az Úr Jézus Krisztusban? Megtértél már? Hiszen akkor kaphat új értelmet, új célt az életed, ha ez megtörténik. Látjuk, hogy Jeremiás egy kiválasztott próféta volt, mégis engedelmeskednie kellett az Úr szavának. Először nem akart engedelmeskedni, hanem kifogásokat keresett. Amikor minket megszólít az Úr, mi is számtalanszor kifogásokat keresünk. Nem akarunk engedelmeskedni, mert magunkra tekintünk, vagy a körülményeinkre. Én is emlékszem a megtérésem előtt, többször megérintett már Isten igéje, de a hazug kifogásokra hallgattam inkább, mint Istenre. Elhittem a sátán hazugságait, ha megtérnék, az nem lenne nekem jó, hanem akkor sokat veszítenék. Pedig Isten olyan egyértelműen beszélt velem. Én akkor mégis a hazugságnak és a félelmeimnek hittem inkább. Isten ma is egyértelműen beszél veled, Ő konkrét célt, szolgálatot akar adni az életednek. Azt akarja, hogy a céltévesztett állapotodból megtérj, hogy a halálból az életre gyere. A sátán meg mindenféle hazugsággal, félelemmel tömi a fejedet. Az a célja, hogy elvessz, és vele együtt menj a kárhozatra. Istennek pedig más terve van veled.  Azért hirdeti ebben az igében is az ítéletet a népnek, hogy azok megtérjenek. Ők nem hallgattak az igére, nem tértek meg, és ezért jött az ítélet számukra, a fogság. Te hallgatsz ma Isten megtérésre hívó szavára? Mert most még azért ítél, hogy új életed legyen, ha azonban visszautasítod Őt, akkor egyszer jön majd az utolsó ítélet is. Jézus azért jött, hogy ettől megmentsen. Ő azért bűnhődött, hogy nekünk örök életünk legyen. Élsz-e az új élet lehetőségével? Olyan érdekes, hogy ha a biológiai életről van szó, akkor az ember, szinte mindent hajlandó elkövetni, hogy életben maradjon. Amikor meg a lelki életről beszél neki a Teremtő Úr, akkor szkeptikusak, hitetlenek vagyunk, és nem hiszünk Neki. Isten új életet kínál neked Jézusban. Ennek az új életnek pedig lesz célja, Isten dicsőségére élhetsz, és neki szolgálhatsz.   Isten szolgálatba akar állítani ma. Mert szükséged van Rá. Nem Istennek van szüksége rád, hanem neked van szükséged arra, hogy értelmes célt kapjon az életed. Máté evangéliumában,  a 6. fejezetben ezt olvassuk: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”  Isten meg akarja tölteni az életedet maradandó kincsekkel. Ezeket a maradandó kincseket pedig úgy gyűjtheted, ha tényleg Isten dicsőségére szolgálsz. Nem a saját erődből, a saját céljaidból, hanem az Ő vezetése alatt, az Ő dicsőségére. Jeremiás – biztos vagyok benne – ha választhatott volna magának szolgálatot, akkor nem azt választotta volna, hogy a népének hirdesse az ítéletet. Viszont Isten erre a szolgálatra hívta el, és Jeremiás pedig engedelmeskedett. Sokszor félelemmel telve, nagyon nehéz szívvel szolgált, de megtapasztalta mindvégig a 8. vers igazságát: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR.” Micsoda ígéret, ha beállunk Isten munkájába, nem kell félni, mert az Úr velünk lesz! Viszont itt még van egy nagyon fontos dolog, hogy Isten szolgálatában nem a saját bölcsességünket kell mondani. Isten a szánkba adja az Igét. Megtanít minket arra, hogy az Ő igazságát éljük és mondjuk az embereknek. „Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet!” Isten fogja ezt a csodát megtenni. Ő fog ellátni üzenettel, hiszen ha az ő tanítványa vagy, akkor vezet téged. Hadd mondjam el testvérek, hogy ez tényleg így van. Mindenben az Úr, a Szentlélek által tud vezetést adni. Te megtapasztaltad már mindezt? Rábíztad az életedet Isten igéjének vezetésére? Az ige megeleveníthet téged is, ha hagyod. Isten „csak” engedelmességet vár, és azt, hogy ne keress kifogásokat. Hiszen nem neked kell ezt kiizzadni magadból, hanem ezt Ő fogja adni neked, Jézus Krisztusban. Olyan érdekes, hogy amikor Jézus itt járt ezen a földön, akkor voltak, akik Jeremiásnak hittek. Hiszem, hogy nem véletlen az összehasonlítás, mert Jeremiás szolgálatában is a Lélek munkálkodott. Isten azt mondja, az én igémet adom a szádba, és tudjuk, hogy Jézus a testé lett Ige. A mi szolgálatunk is csak így működhet. Jézus Krisztus által. Ahogyan Pál apostol is mondja az első Korinthusi levél 2. fejezetében: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” Ez lehet a mi hitvallásunk is a szolgálattal kapcsolatban. Nem kell, nem szabad más alapra építeni a mi szolgálatunkban sem. Az ítélet és a kegyelem kell, hogy a középpontban legyen. Tulajdonképpen ez az evangélium, ami ott, a megfeszített Krisztusban lett világos előttünk. Isten ítélete alatt van Jézus azért, hogy aki hisz benne, annak kegyelmet szerezzen az ítélet alól. Tulajdonképpen Jeremiás szolgálata sem szólt másról. Figyeljük csak meg a 10. verset: „Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” Isten üzenetében egyszerre van jelen az ítélet és a kegyelem is. Nagyon fontos ezt nekünk is tisztán látni.  Egyik sem kerekedhet a másik fölé.  Nem lehet csak írtani és gyomlálni, de nem lehet csak építeniés ültetni. Együtt működik a kettő.  Isten ma is szólt az Igéjében hozzád. Láthatjuk, hogy milyen nagy csoda ez! Azt akarja, hogy állj be az Ő követésébe. Térj meg, ha még nem vagy az Ő gyermeke. Ő új életet, örök életet akar adni neked. Ebben az új életben pedig lehetőséged van, hogy maradandó kincseket gyűjts a szolgálat által. Isten ad ehhez is erőt és üzenetet. Tőled azt várja, hogy légy engedelmes, és ne a saját bölcsességedben bízz. Csodálatos az a lehetőség, amire az Úr hív! Ha nehéz is lesz az út, ahogyan Jeremiásnál is látjuk, hogy az volt, akkor is ebben a kijelentésben bízhatunk: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR.”  Azt pedig tudjuk, ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk? Erős vár a mi Istenünk! Hát bízzunk benne, és induljunk el vele a harcba.