Hatalmas örömmel és hálaadással számolunk be az első fizikai csendeshétvégéről, melyről, ha csak nagyon rövid összefoglalót kellene írni „csak” ez lenne: ott volt Isten köztünk! Kell-e ennél több? Van-e szükség ennél többre, mint hogy Isten megáld az Ő drága jelenlétével, Igéjét megeleveníti előttünk, bennünk? Úgy gondolom minden résztvevő azt mondaná, hogy nincs! Nincs ennél nagyobb ajándék, mint amikor azt tapasztaljuk, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, Ő ott van. Vagy amikor a testvérek egyetértésben vannak, oda áldást küld az Úr.
Ezt élhettük át május 5-7 között, Inárcson, az Országos ifjúsági hétvégén, ahová a 12-35 év közötti fiatalokat hívtuk és vártuk. Sok imádság, az Úr előtt való tusakodás előzte meg e hétvége létrejöttét, a szervezést, – és hálásan köszönjük mindazon testvérek buzgó könyörgését, akik szívügyüknek érezték, hogy ha fizikailag nem is tudtak ott lenni, de imádságban az Úr előtt voltak a hétvége áldásait kérve minden szolgálóra, minden résztvevőre. Hálát adunk Istennek, hogy ránk árasztotta kegyelmét és sokféle áldásban részesülhettünk! Legyen áldott az Úr mindenért!
Hálát adunk elsősorban azért, hogy Isten ott várt bennünket, Ő volt az, Aki elsőként érkezett meg! Hálát adunk minden résztvevőért! Hálát adunk minden szolgálóért: kezdve azon testvérektől, akik a takarításban segítettek, akik mindig tisztasággal vártak, akik a konyhán szorgoskodtak, akik Isten élő Igéjét szólták, akik a csodálatos éneklés levezénylésében segítettek, aki a technikát kezelte és a kivetítést biztosította, akik csoportvezetők voltak, aki a fotózást, videózást vállalta, aki a regisztrációnál és egyéb szükséges „földi” dolgoknál segédkezett, és hála minden csendben imádkozó lélekért! Hála mindenkiért, akik még sok-sok láthatatlan munkát végeztek azért, hogy a hétvége gördülékenyen és szépen történhessen. Hálát adunk még a szép időért, valamint azért is, hogy senkivel semmi komoly baj, sérülés, egyéb nem történt és mindenki épségben hazaérkezhetett. De nem utolsó sorban adunk hálát azon nőtestvéreinkért is, akiknek a férjeik szolgáltak a hétvégén, így ők a család otthon maradt tagjaival tartották a frontot, helytállva apa helyett is…
Most pedig nézzük egy kicsit részletesebben, hogy mi minden is történt a csendeshétvégén?
A csendeshétvége témája ez volt: Látod Őt?
Pénteken 17 órától folyamatosan érkeztek a résztvevők, regisztráció után mindenki elfoglalta a szobát, felmérte a terepet, ismerkedett…19 óráig, amíg csengőszóra (megérezve a finom spagetti illatát) mindenki szépen „becsordogált” az étkezőbe.
A napi program így nézett ki, csakhogy legyen egy kis betekintés azok számára is, akik ezután fognak jönni egy-egy csendeshétvégére:
Reggel 7-kor imaközösséget tartottak a szolgálók. 7,30-kor gitáros ébresztő volt, 8-kor reggeli, 9-től éneklés, áhítat, 10,30-tól csoportos beszélgetés, 12,15-től ebéd, 13-15,45-ig szünet, amit lehetett akár pihenésre fordítani vagy beszélgetésre, vagy éppen közös játékra, 15,45-től közös éneklés, énektanulás, 16,30 csoportos beszélgetés, 18 óra vacsora, 19 órától pedig éneklés, áhítat, bizonyságtételek, 22 óra a lefekvés ideje volt, amit nem sikerült maradéktalanul betartanim hiszen voltak bizony akár éjszakába nyúló beszélgetések is, amiket nem terveztünk ugyan, de boldog részesei voltunk. Áldott legyen az Úr minden ilyen beszélgetésért!
Szabadidős elfoglaltságok között említeném, a sok-sok beszélgetés mellett volt lehetőség: pingpongozni, csocsózni, asztaliteniszezni, tollasozni, röplabdázni, focizni, függőhintázni vagy éppen biliárdozni… csodálatosan összekovácsolta egy-egy közös játék a „csapatot.”
Jó volt az Ige közelében lenni! Jó volt együtt lenni! Sok új barátság született, a régebbi barátságok pedig megerősödtek. Ezt tapasztaltuk akkor is, amikor vasárnap délután eljött a búcsúzás pillanata…mindenki szívesen maradt volna még egy hetet…megható volt látni a fiatalokat, ahogy kérték el egymás elérhetőségét, írták fel akár a noteszükbe, akár a telefonjukba és rögtön jelölték is be egymást, hozzátéve: majd írjál, imádkozzál értem…én is fogok imádkozni érted… És valóban így tudják erősíteni, bátorítani egymást a hétköznapokban is, hiszen valamennyiüknek hasonló kérdéseik, problémáik vannak akár az iskolában, akár a családban, és ebben a korosztályban nagyon fontos, hogy a saját kortársaiktól is azt lássák, azt hallják (nem csak a hívő szüleiktől), hogy érdemes Jézust követni. Lelkesen mondták egymásnak: ugye, te is jössz majd szeptemberben is… Igen, mert hogy ősszel is tervezünk egy ifjúsági csendeshétvégét: szept. 22-24 között, ugyanitt, Inárcson.
Most pedig rátérek egy kicsit részletesebben arra, hogy miről beszélgetett velünk Isten a hétvégén. Péntek este a vacsorát követően, kis szünet után kezdődött is a közös éneklés, utána pedig az első igei alkalom/áhítat, melyet Kiss Péter lp. tolmácsolásában hallhattunk: Sötétségben élve örökké? címmel, a Márk 8, 11-13 alapján. Többek között arról is szó volt, hogy nem csak fizikai vakság létezik, hanem lelki vakság is van. Mindannyian lelki értelemben vakon születünk, lelkileg halottak vagyunk és nincs lelki-látásunk meglátni elveszett állapotunkat, így a bűneinket sem látjuk, amelyek elválasztanak minket Istentől. Ez mindaddig így van, így marad míg egyszer csak Isten világosságot gyújt a szívünkben és ebben a világosságban meglátjuk bűnös voltunkat és felragyog előttünk Isten bűnbocsátó szeretete, kegyelme, melyet elfogadva bűnbocsánatot nyerünk és örök életet kapunk. Ez Isten ajándéka, amit nem tudunk kiérdemelni, nem tudunk „elég jók” lenni, ahhoz, hogy ezt a drága ajándékot megérdemelhetnénk.
Aztán hallottunk arról is, hogy Jézus Krisztus beszél az Igében végleges vakságról is, ami azt jelenti, hogy ha valaki újra és újra visszautasítja, ellenáll Isten felajánlott, bűnt-törlő kegyelmének, szeretetének, akkor lezárulhat a kegyelem ajtaja és mi nem tudhatjuk kinek mikor zárja le Isten a Hozzá térés lehetőségét, de nekünk nem is ezzel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy ha ma, itt és most halljuk az Isten megtérésre hívogató szavát, ne halogassuk, mondjunk igent Istennek! Ne ragaszkodjunk a sötétséghez, mint ahogy a korabeli farizeusok és szadduceusok tették, ne takargassuk, ne rejtegessük bűneinket, hanem akarjunk kijönni a világosságra, hogy lelepleződjenek és megszabaduljunk Jézus Krisztus hatalma, és érettünk vállalt keresztáldozata által.
Szombat délelőtt Kiss Máté lp. szolgált közöttünk: Lelki vakságból világosságra! címmel a Márk 8, 13-21 alapján, amikor arról beszélt velünk az Úr, hogy ne maradjunk a sötétségben/a vakságban, akarjunk kijönni a világosságra, a fényre, az életre! Röviden talán így lehetne összefoglalni: Gyere ki – fogadd el a világosságot – maradj meg benne! Szólt a kérdés mindannyiunkhoz: Szereted-e a világosságot?
Arról is hallhattunk világos tanítást, hogy ha már a világosságban járunk, ez nem jelenti azt, hogy ezentúl nem lesznek gondjaink, nem lesznek viharok, próbák az életünkben. Nem fog mindenki örülni annak, hogy Jézus követői lettünk. A környezetünk nem fog megváltozni, mi fogunk megváltozni, új emberré lenni!
Szólt a felszólítás is: Ne csak szájjal legyünk keresztyének, látszódjék meg ez az életünkön is! Nem lehet következmény nélkül hallgatni az Igét!
Amikor pedig Jézus emlékeztet minket, – ahogy a történetben a tanítványokat is – azért teszi, hogy helyreállítson! A vitatkozó farizeusoknak nem adatott jel, hanem úgy olvassuk az Igében, hogy Jézus otthagyta őket és elment a túlsó partra. Keresztre feszítése előtt Jézus még Pilátushoz szólt, de Heródeshez nem szólt már egy szót sem. Addig hallgassunk Isten hívó szavára, amíg hívogat, amíg van szava hozzánk! És válaszoljuk igennel az Ő szeretetére.
Szombat este Dr. Ormóshegyi Zoltán lp. hozta Isten élő üzenetét közénk: Jézus hatalma a vakság felett címmel, a Márk 8, 22-26 alapján.
Egy érdekes, figyelemfelkeltő történettel indította Zoltán Testvérünk az esti alkalmat. Ezt most egy igen fiatal résztvevő, egy 8 éves kisfiú elmondása alapján írom le: Egy család egyik éjjel arra ébredt, hogy tűz van a házukban. Apa megfogta a 4 éves gyermekét, hogy kivigye az égő házból, de a kisfiúnak eszébe jutott, hogy otthagyta a maciját a szobájában, ezért visszament. Apa a nagy felfordulásban nem vette észre, hogy a fia visszafutott. Közben a lángok terjedtek és a kisfiú bent rekedt. Apa amikor ezt észrevette, már annyira lángokban állt a ház, hogy nem tudott visszamenni a kisfiáért. Kiáltott neki, hogy ugorjon ki az ablakon, de a fiú azt kiáltotta vissza: De nem látlak, Apa! Mire az Apa: De én igen, ugorj! Magyarázat: a tűz a bűn, a hit az ugrás, a megtérés Istenhez.
Mi sem látjuk fizikai szemünkkel Jézust, de hisszük, hogy itt van velünk és ma is ugyanúgy munkálkodik, mint amikor itt járt a Földön. Merd Rá bízni magad, az életedet, mert Ő lát téged és mindent tud rólad!
Aztán hallottunk a tanítványság 5 lépcsőfokáról, amely a lényeglátás művészete:
1. Odaviszik Jézushozó 2. Kettesben Jézussal 3. Jézus megérinti 4. Jézus kérdez 5. Mindent és mindenkit tisztán lát
Amikor Jézus valahova megérkezik – jelen történetünkben Bétsaidába – ott mindig nagy dolgok történnek, ott lélekmentés történik. A történetbeli vak ember meggyógyult, tisztán, világosan és mindent látott. Hallottunk arról is, hogy látta a különbséget a látszat és a valóság között. Tisztán látott közelre is, azaz helyesen látta önmagát és tisztán látott messzire is, azaz helyesen látta a másik embert is, valamint Jézust is. Adtál-e már hálát azokért az emberekért, akik téged Jézushoz vittek?
Az alkalom után pedig két bizonyságtételt hallgattunk meg, melyben testvéreink elmondták hogyan talált rájuk Isten kegyelme és ők hogyan mondtak erre igent. Felemelő volt hallani, látni, hogy rájuk nézve is igaz az ének: „Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy! Életed tavaszát, derűjét neki add!”, – ők odaadták. És Te odaadtad-e már?
Vasárnap délelőtt pedig Némedi Gusztáv lp szolgált: A végső jó vagy rossz hír címmel, a Márk 8, 27-33 alapján. Az Igeszolgálat elején egy kis meglepetéssel, énekléssel örvendeztette meg a résztvevőket a „Mini-csoport”, a legfiatalabbak. Hallottuk az alkalom elején, hogy egy kutatás szerint az emberek legnagyobb félelme megelőzve a háborútól, betegségtől való félelmet is, a mások véleményétől való félelem.
Életed legfontosabb kérdése és döntése: Kinek mondod Jézust? Kicsoda számodra Jézus? – hangzott a mindent átjáró kérdés. Hisz ez a válasz fogja eldönteni az örök létünk sorsát! Jézus Krisztus ma is döntésre hív, Ő már mindent megtett, mindent elvégzett értünk a kereszten. Kifizette a bűneink büntetését, kiegyenlítette a számlát. Mit válaszolsz erre a szeretetre? Tudod-e a legfontosabb kérdésre a helyes választ? Mert annyi mindent megtanultunk már, annyi tudomány van már a fejünkben, mégis sokszor nem tudjuk mi a helyes és nem tudunk jó döntéseket hozni. Pétertől halljuk a helyes választ, és tudjuk más evangélista leírásából, hogy a Szentlélek jelentette ki ezt neki. Péter így válaszolt, – amikor Jézus az övéihez, a tanítványokhoz fordul és megkérdezi: „Hát ti kinek mondotok engem?” – Te vagy a Krisztus! Vagyis: Te vagy a Szabadító!
Hálásak vagyunk, hogy volt szava hozzánk az Úrnak ezen a hétvégén, forgassuk a szívünkben mindazt, amit megértettünk és legyen bennünk engedelmességre való készség, hogy akarjuk is megcselekedni a megértett Igét!
Amikor múlt héten összegyűltünk (online) imaközösségre, az egyik Testvér az aznapi Igét olvasta fel a Bibliaolvasó kalauz szerint, a Márk 4,1-20-at, melyben ezt is olvassuk: A magvető az igét veti. A mi feladatunk is az, hogy vessük, szóljuk a fiatalok között az Igét. Isten az, Aki gondoskodik arról, hogy jó földbe hulljon az Ige, hogy növekedjen és gyümölcsöt teremjen. Van, ami a mi részünk, a mi feladatunk, és van, amit csak Isten végezhet el. Tudván, hogy Isten legtöbb ajándékát azért kapjuk, hogy azokkal másoknak is szolgáljunk, így szeretnénk végezni mi is szolgálatunkat, kérve Mindenható Urunk gazdag áldását.
Egy résztvevő (Rezső Boglárka) bizonyságtétele a hétvégéről:
Most éreztem igazán, hogy Isten megszólított engem és jó volt, hogy csend volt, így Jézus tudott hozzám szólni. Ezzel a kérdéssel szólított meg: Kicsoda nekem Jézus? Én pedig boldog örömmel mondtam Neki csendben, a szívemben: Megváltó Uram! Az alkalmak és a bizonyságtételek őszinték voltak és hitmélyítők. Jó volt új hívő barátokra lelni!
A hétvége videós anyaga:
További képek itt megnézhetők:
PROMISSZ 