Kedves fiatalok és szolgatársak!
Szeretettel hívunk minden fiatalt (kis ifiseknek külön csoporttal) az Inárcsi csendes-hétvégénkre! Folytatjuk Lukács evangéliumának tanulmányozását! Témánk a hatalom lesz, nagyon izgalmas, minden napunkra aktuális téma.
Várunk téged, és ha tudsz olyan fiatalról akit elhívnál magaddal bátorítunk, hogy gyertek el együtt.
Részvételi díj teljes ellátással várhatóan 22.000ft/fő/hétvége!
Jelentkezni az alábbbi linken lehet.
Szeretettel
Promissz szolgálók
Február első szombatján 2025.02.01-én, tartalmas és lélekemelő csendesnapra került sor Komáromban, ahol fiatalok és idősebbek egyaránt szép számban gyűltek össze, hogy közösen elmélyüljenek a megbocsátás és bocsánat bibliai üzenetében. Az esemény során két igehirdető, Kiss Tamás baptista teológus és dr. Ormoshegyi Zoltán református lelkipásztor hirdette Isten igéjét.
Kiss Tamás a Máté evangéliuma 18,21-35 versei alapján szólt a jelenlévőkhöz, ahol Jézus példázata a gonosz szolgáról, rámutatott arra, hogy Isten irgalmát elfogadva nekünk is készen kell állnunk másoknak megbocsátani.
Ormoshegyi Zoltán, a Miatyánk egyik kulcsmondatára, a Máté 6,12-re helyezte a hangsúlyt: „És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Az igehirdetések nyomán mély beszélgetések alakultak ki, amelyek segítettek a résztvevőknek személyes életükben is átgondolni a megbocsátás gyakorlati jelentőségét.
A szervezők külön programot biztosítottak a gyermekek számára, akik játékos és interaktív módon dolgozták fel a biblia témákat. Ez lehetőséget adott a fiataloknak is, hogy életkorukhoz illő módon foglalkozzanak a tanítással.
A nap végén a résztvevők hálás szívvel távoztak, gazdagodva az igehirdetések és a közösség építő erejével. A csendesnap mindenki számára áldásos alkalom volt, amely megerősítette a jelenlévőket abban, hogy a megbocsátás nem csupán egy elméleti tanítás, hanem a keresztény élet egyik alapvető gyakorlata.
Ma 16 órától elindítjuk az Ige-Idők sorozatunkat, aminek első, 45 részes sorozata, Rejtő Mária igeszolgálatait tartalmazza. Olyan archív igehirdetéseket közlünk, amik most először lesznek elérhetőek digitális formában.Bízunk benne, hogy Isten gazdag áldása lesz ezknek a szolgálatoknak a hallgatásán.
Hatalmas örömmel és hálaadással számolunk be az első fizikai csendeshétvégéről, melyről, ha csak nagyon rövid összefoglalót kellene írni „csak” ez lenne: ott volt Isten köztünk! Kell-e ennél több? Van-e szükség ennél többre, mint hogy Isten megáld az Ő drága jelenlétével, Igéjét megeleveníti előttünk, bennünk? Úgy gondolom minden résztvevő azt mondaná, hogy nincs! Nincs ennél nagyobb ajándék, mint amikor azt tapasztaljuk, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, Ő ott van. Vagy amikor a testvérek egyetértésben vannak, oda áldást küld az Úr.
Ezt élhettük át május 5-7 között, Inárcson, az Országos ifjúsági hétvégén, ahová a 12-35 év közötti fiatalokat hívtuk és vártuk. Sok imádság, az Úr előtt való tusakodás előzte meg e hétvége létrejöttét, a szervezést, – és hálásan köszönjük mindazon testvérek buzgó könyörgését, akik szívügyüknek érezték, hogy ha fizikailag nem is tudtak ott lenni, de imádságban az Úr előtt voltak a hétvége áldásait kérve minden szolgálóra, minden résztvevőre. Hálát adunk Istennek, hogy ránk árasztotta kegyelmét és sokféle áldásban részesülhettünk! Legyen áldott az Úr mindenért!
Hálát adunk elsősorban azért, hogy Isten ott várt bennünket, Ő volt az, Aki elsőként érkezett meg! Hálát adunk minden résztvevőért! Hálát adunk minden szolgálóért: kezdve azon testvérektől, akik a takarításban segítettek, akik mindig tisztasággal vártak, akik a konyhán szorgoskodtak, akik Isten élő Igéjét szólták, akik a csodálatos éneklés levezénylésében segítettek, aki a technikát kezelte és a kivetítést biztosította, akik csoportvezetők voltak, aki a fotózást, videózást vállalta, aki a regisztrációnál és egyéb szükséges „földi” dolgoknál segédkezett, és hála minden csendben imádkozó lélekért! Hála mindenkiért, akik még sok-sok láthatatlan munkát végeztek azért, hogy a hétvége gördülékenyen és szépen történhessen. Hálát adunk még a szép időért, valamint azért is, hogy senkivel semmi komoly baj, sérülés, egyéb nem történt és mindenki épségben hazaérkezhetett. De nem utolsó sorban adunk hálát azon nőtestvéreinkért is, akiknek a férjeik szolgáltak a hétvégén, így ők a család otthon maradt tagjaival tartották a frontot, helytállva apa helyett is…
Most pedig nézzük egy kicsit részletesebben, hogy mi minden is történt a csendeshétvégén?
A csendeshétvége témája ez volt: Látod Őt?
Pénteken 17 órától folyamatosan érkeztek a résztvevők, regisztráció után mindenki elfoglalta a szobát, felmérte a terepet, ismerkedett…19 óráig, amíg csengőszóra (megérezve a finom spagetti illatát) mindenki szépen „becsordogált” az étkezőbe.
A napi program így nézett ki, csakhogy legyen egy kis betekintés azok számára is, akik ezután fognak jönni egy-egy csendeshétvégére:
Reggel 7-kor imaközösséget tartottak a szolgálók. 7,30-kor gitáros ébresztő volt, 8-kor reggeli, 9-től éneklés, áhítat, 10,30-tól csoportos beszélgetés, 12,15-től ebéd, 13-15,45-ig szünet, amit lehetett akár pihenésre fordítani vagy beszélgetésre, vagy éppen közös játékra, 15,45-től közös éneklés, énektanulás, 16,30 csoportos beszélgetés, 18 óra vacsora, 19 órától pedig éneklés, áhítat, bizonyságtételek, 22 óra a lefekvés ideje volt, amit nem sikerült maradéktalanul betartanim hiszen voltak bizony akár éjszakába nyúló beszélgetések is, amiket nem terveztünk ugyan, de boldog részesei voltunk. Áldott legyen az Úr minden ilyen beszélgetésért!
Szabadidős elfoglaltságok között említeném, a sok-sok beszélgetés mellett volt lehetőség: pingpongozni, csocsózni, asztaliteniszezni, tollasozni, röplabdázni, focizni, függőhintázni vagy éppen biliárdozni… csodálatosan összekovácsolta egy-egy közös játék a „csapatot.”
Jó volt az Ige közelében lenni! Jó volt együtt lenni! Sok új barátság született, a régebbi barátságok pedig megerősödtek. Ezt tapasztaltuk akkor is, amikor vasárnap délután eljött a búcsúzás pillanata…mindenki szívesen maradt volna még egy hetet…megható volt látni a fiatalokat, ahogy kérték el egymás elérhetőségét, írták fel akár a noteszükbe, akár a telefonjukba és rögtön jelölték is be egymást, hozzátéve: majd írjál, imádkozzál értem…én is fogok imádkozni érted… És valóban így tudják erősíteni, bátorítani egymást a hétköznapokban is, hiszen valamennyiüknek hasonló kérdéseik, problémáik vannak akár az iskolában, akár a családban, és ebben a korosztályban nagyon fontos, hogy a saját kortársaiktól is azt lássák, azt hallják (nem csak a hívő szüleiktől), hogy érdemes Jézust követni. Lelkesen mondták egymásnak: ugye, te is jössz majd szeptemberben is… Igen, mert hogy ősszel is tervezünk egy ifjúsági csendeshétvégét: szept. 22-24 között, ugyanitt, Inárcson.
Most pedig rátérek egy kicsit részletesebben arra, hogy miről beszélgetett velünk Isten a hétvégén. Péntek este a vacsorát követően, kis szünet után kezdődött is a közös éneklés, utána pedig az első igei alkalom/áhítat, melyet Kiss Péter lp. tolmácsolásában hallhattunk: Sötétségben élve örökké? címmel, a Márk 8, 11-13 alapján. Többek között arról is szó volt, hogy nem csak fizikai vakság létezik, hanem lelki vakság is van. Mindannyian lelki értelemben vakon születünk, lelkileg halottak vagyunk és nincs lelki-látásunk meglátni elveszett állapotunkat, így a bűneinket sem látjuk, amelyek elválasztanak minket Istentől. Ez mindaddig így van, így marad míg egyszer csak Isten világosságot gyújt a szívünkben és ebben a világosságban meglátjuk bűnös voltunkat és felragyog előttünk Isten bűnbocsátó szeretete, kegyelme, melyet elfogadva bűnbocsánatot nyerünk és örök életet kapunk. Ez Isten ajándéka, amit nem tudunk kiérdemelni, nem tudunk „elég jók” lenni, ahhoz, hogy ezt a drága ajándékot megérdemelhetnénk.
Aztán hallottunk arról is, hogy Jézus Krisztus beszél az Igében végleges vakságról is, ami azt jelenti, hogy ha valaki újra és újra visszautasítja, ellenáll Isten felajánlott, bűnt-törlő kegyelmének, szeretetének, akkor lezárulhat a kegyelem ajtaja és mi nem tudhatjuk kinek mikor zárja le Isten a Hozzá térés lehetőségét, de nekünk nem is ezzel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy ha ma, itt és most halljuk az Isten megtérésre hívogató szavát, ne halogassuk, mondjunk igent Istennek! Ne ragaszkodjunk a sötétséghez, mint ahogy a korabeli farizeusok és szadduceusok tették, ne takargassuk, ne rejtegessük bűneinket, hanem akarjunk kijönni a világosságra, hogy lelepleződjenek és megszabaduljunk Jézus Krisztus hatalma, és érettünk vállalt keresztáldozata által.
Szombat délelőtt Kiss Máté lp. szolgált közöttünk: Lelki vakságból világosságra! címmel a Márk 8, 13-21 alapján, amikor arról beszélt velünk az Úr, hogy ne maradjunk a sötétségben/a vakságban, akarjunk kijönni a világosságra, a fényre, az életre! Röviden talán így lehetne összefoglalni: Gyere ki – fogadd el a világosságot – maradj meg benne! Szólt a kérdés mindannyiunkhoz: Szereted-e a világosságot?
Arról is hallhattunk világos tanítást, hogy ha már a világosságban járunk, ez nem jelenti azt, hogy ezentúl nem lesznek gondjaink, nem lesznek viharok, próbák az életünkben. Nem fog mindenki örülni annak, hogy Jézus követői lettünk. A környezetünk nem fog megváltozni, mi fogunk megváltozni, új emberré lenni!
Szólt a felszólítás is: Ne csak szájjal legyünk keresztyének, látszódjék meg ez az életünkön is! Nem lehet következmény nélkül hallgatni az Igét!
Amikor pedig Jézus emlékeztet minket, – ahogy a történetben a tanítványokat is – azért teszi, hogy helyreállítson! A vitatkozó farizeusoknak nem adatott jel, hanem úgy olvassuk az Igében, hogy Jézus otthagyta őket és elment a túlsó partra. Keresztre feszítése előtt Jézus még Pilátushoz szólt, de Heródeshez nem szólt már egy szót sem. Addig hallgassunk Isten hívó szavára, amíg hívogat, amíg van szava hozzánk! És válaszoljuk igennel az Ő szeretetére.
Szombat este Dr. Ormóshegyi Zoltán lp. hozta Isten élő üzenetét közénk: Jézus hatalma a vakság felett címmel, a Márk 8, 22-26 alapján.
Egy érdekes, figyelemfelkeltő történettel indította Zoltán Testvérünk az esti alkalmat. Ezt most egy igen fiatal résztvevő, egy 8 éves kisfiú elmondása alapján írom le: Egy család egyik éjjel arra ébredt, hogy tűz van a házukban. Apa megfogta a 4 éves gyermekét, hogy kivigye az égő házból, de a kisfiúnak eszébe jutott, hogy otthagyta a maciját a szobájában, ezért visszament. Apa a nagy felfordulásban nem vette észre, hogy a fia visszafutott. Közben a lángok terjedtek és a kisfiú bent rekedt. Apa amikor ezt észrevette, már annyira lángokban állt a ház, hogy nem tudott visszamenni a kisfiáért. Kiáltott neki, hogy ugorjon ki az ablakon, de a fiú azt kiáltotta vissza: De nem látlak, Apa! Mire az Apa: De én igen, ugorj! Magyarázat: a tűz a bűn, a hit az ugrás, a megtérés Istenhez.
Mi sem látjuk fizikai szemünkkel Jézust, de hisszük, hogy itt van velünk és ma is ugyanúgy munkálkodik, mint amikor itt járt a Földön. Merd Rá bízni magad, az életedet, mert Ő lát téged és mindent tud rólad!
Aztán hallottunk a tanítványság 5 lépcsőfokáról, amely a lényeglátás művészete:
1. Odaviszik Jézushozó 2. Kettesben Jézussal 3. Jézus megérinti 4. Jézus kérdez 5. Mindent és mindenkit tisztán lát
Amikor Jézus valahova megérkezik – jelen történetünkben Bétsaidába – ott mindig nagy dolgok történnek, ott lélekmentés történik. A történetbeli vak ember meggyógyult, tisztán, világosan és mindent látott. Hallottunk arról is, hogy látta a különbséget a látszat és a valóság között. Tisztán látott közelre is, azaz helyesen látta önmagát és tisztán látott messzire is, azaz helyesen látta a másik embert is, valamint Jézust is. Adtál-e már hálát azokért az emberekért, akik téged Jézushoz vittek?
Az alkalom után pedig két bizonyságtételt hallgattunk meg, melyben testvéreink elmondták hogyan talált rájuk Isten kegyelme és ők hogyan mondtak erre igent. Felemelő volt hallani, látni, hogy rájuk nézve is igaz az ének: „Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy! Életed tavaszát, derűjét neki add!”, – ők odaadták. És Te odaadtad-e már?
Vasárnap délelőtt pedig Némedi Gusztáv lp szolgált: A végső jó vagy rossz hír címmel, a Márk 8, 27-33 alapján. Az Igeszolgálat elején egy kis meglepetéssel, énekléssel örvendeztette meg a résztvevőket a „Mini-csoport”, a legfiatalabbak. Hallottuk az alkalom elején, hogy egy kutatás szerint az emberek legnagyobb félelme megelőzve a háborútól, betegségtől való félelmet is, a mások véleményétől való félelem.
Életed legfontosabb kérdése és döntése: Kinek mondod Jézust? Kicsoda számodra Jézus? – hangzott a mindent átjáró kérdés. Hisz ez a válasz fogja eldönteni az örök létünk sorsát! Jézus Krisztus ma is döntésre hív, Ő már mindent megtett, mindent elvégzett értünk a kereszten. Kifizette a bűneink büntetését, kiegyenlítette a számlát. Mit válaszolsz erre a szeretetre? Tudod-e a legfontosabb kérdésre a helyes választ? Mert annyi mindent megtanultunk már, annyi tudomány van már a fejünkben, mégis sokszor nem tudjuk mi a helyes és nem tudunk jó döntéseket hozni. Pétertől halljuk a helyes választ, és tudjuk más evangélista leírásából, hogy a Szentlélek jelentette ki ezt neki. Péter így válaszolt, – amikor Jézus az övéihez, a tanítványokhoz fordul és megkérdezi: „Hát ti kinek mondotok engem?” – Te vagy a Krisztus! Vagyis: Te vagy a Szabadító!
Hálásak vagyunk, hogy volt szava hozzánk az Úrnak ezen a hétvégén, forgassuk a szívünkben mindazt, amit megértettünk és legyen bennünk engedelmességre való készség, hogy akarjuk is megcselekedni a megértett Igét!
Amikor múlt héten összegyűltünk (online) imaközösségre, az egyik Testvér az aznapi Igét olvasta fel a Bibliaolvasó kalauz szerint, a Márk 4,1-20-at, melyben ezt is olvassuk: A magvető az igét veti. A mi feladatunk is az, hogy vessük, szóljuk a fiatalok között az Igét. Isten az, Aki gondoskodik arról, hogy jó földbe hulljon az Ige, hogy növekedjen és gyümölcsöt teremjen. Van, ami a mi részünk, a mi feladatunk, és van, amit csak Isten végezhet el. Tudván, hogy Isten legtöbb ajándékát azért kapjuk, hogy azokkal másoknak is szolgáljunk, így szeretnénk végezni mi is szolgálatunkat, kérve Mindenható Urunk gazdag áldását.
Egy résztvevő (Rezső Boglárka) bizonyságtétele a hétvégéről:
Most éreztem igazán, hogy Isten megszólított engem és jó volt, hogy csend volt, így Jézus tudott hozzám szólni. Ezzel a kérdéssel szólított meg: Kicsoda nekem Jézus? Én pedig boldog örömmel mondtam Neki csendben, a szívemben: Megváltó Uram! Az alkalmak és a bizonyságtételek őszinték voltak és hitmélyítők. Jó volt új hívő barátokra lelni!
A hétvége videós anyaga:
További képek itt megnézhetők:
Mire számíthatsz egy ilyen hétvégén?-Hiteles igei elődaásokra,- csoportos beszélgetésekre , zenélésre-éneklésre, veled egykorúakkal való ismerkedésre.
Jelentkezni itt lehet: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdqYNWinYO8xADHjBszFzuF2yV1y-Jfp1oHcsqfeYpa8mJzzQ/viewform
Technikai részletek a hétvégéről:
Szervező: Protestáns Missziói Egyesület
Korosztály: 12-35 év
Időpont: 2023.05.05-2023.05.07.
Helyszín: Kelet-Európa Misszió Központ, 2365 Inárcs, Szőlőhegy 1.
Részvételi díj:18.000ft/fő/hétvége teljes ellátással (támogatás indokolt esetben kérhető)
Szeretettel várunk minden 12-35 év közötti fiatalt a Promissz országos ifjúsági alkalmára.
Jelentkezni ezen a linken lehet: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdqYNWinYO8xADHjBszFzuF2yV1y-Jfp1oHcsqfeYpa8mJzzQ/viewform?usp=sf_link
“Így szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” Jer 4,1-10
Csodálatos látni azt, ahogyan Isten megszólítja Jeremiást. A körülmények talán nem a legjobbak. Sőt, komoly nehézségek közepette van a világ, és a nép is. Az északi királyság megsemmisült, Júda is elfordult az Úrtól. A nagy hatalmak kényük-kedvük szerint tekintenek Izraelre. Tehát nem éppen a legideálisabb a helyzet. Isten mégis szól. Ma is ezt tapasztalhatjuk meg. Talán nem a legideálisabb a helyzet a világban. A bűn tombol, a világi hatalmak pedig régen hátat fordítottak Istennek. A magát valamikor még keresztyénnek mondó, fejlett nyugati világ teljesen megtagadta Istent. Közben látjuk, ahogy a világhatalmi felosztás kezd átrendeződni. Teret hódít az iszlám, Európa gyengül és vergődik, Ázsia töretlenül fejlődik, Amerika pedig alszik. Közben pedig az a csoda, hogy egy ilyen kis országban mint Magyarország, szól az Isten igéje. Belegondoltál már ebbe a csodába? Hogy mennyire nem természetes, hogy szól az Isten igéje. Óriási lehetőség, hogy Istennek van szava hozzád. Ahogyan ott Jeremiást megszólítja, ma neked is szólni akar Isten. A Szentlélek által, az igén keresztül. Vajon élsz-e ezzel a kinccsel? Meghallod-e Isten hangját, ebben a rohanó, zajos világban? Hagysz-e elég időt naponként arra, hogy Isten az igéjével megszólítson? Mert azt látni kell, hogy Isten ma is élő Úr, és van szava számodra. Olyan csodálatos, ahogyan leírja Isten azt, hogy ismeri Jeremiást. Már az anyaméhben Őformálta, már ott ismerte. Hadd térjek ki erre egy kicsit. Mert sajnos muszáj erről is beszélni a mai világban. Az élet a fogantatástól számít! Isten nyilván tartja a magzatokat is. Az Ő tervében már benne vannak. Olyan döbbenetes, hogy Isten már azelőtt ismerte Jeremiást, hogy megformálta volna az anyaméhben. Csodálatos üzenet. Isten megszentelte, azaz elkülönítette Jeremiást a szolgálatra, még mielőtt megszületett volna. Isten megelőző kegyelme csodálatos. De ahhoz, hogy mindez megvalósuljon Jeremiás életében, neki még engedelmeskedni kellett az Úrnak. Tudnod kell azt, hogy Istennek veled is terve van. Téged is el akar különíteni a szolgálatra. Célja van az életednek, de a bűn miatt céltévesztett állapotban vagy. Istennek van egy hatalmas terve az életeddel, Ő el akar különíteni a szolgálatára, de a bűn közbe szól. Az Istentől elszakított állapot, a bűn, nem engedi, hogy beteljesüljön ez az elhívás. Ezért szabadításra van szükségünk a bűn állapotából. Jézus ezt a szabadítást hozta el mindannyiunknak, akik hiszünk Őbenne. Az 1 János 3,8-ból tudjuk, hogy: „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” János evangéliumában pedig ezt olvassuk a 8. fejezetben: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” A te életedben megtörtént már ez a szabadítás? Elfogadtad már az Isten kegyelmét az Úr Jézus Krisztusban? Megtértél már? Hiszen akkor kaphat új értelmet, új célt az életed, ha ez megtörténik. Látjuk, hogy Jeremiás egy kiválasztott próféta volt, mégis engedelmeskednie kellett az Úr szavának. Először nem akart engedelmeskedni, hanem kifogásokat keresett. Amikor minket megszólít az Úr, mi is számtalanszor kifogásokat keresünk. Nem akarunk engedelmeskedni, mert magunkra tekintünk, vagy a körülményeinkre. Én is emlékszem a megtérésem előtt, többször megérintett már Isten igéje, de a hazug kifogásokra hallgattam inkább, mint Istenre. Elhittem a sátán hazugságait, ha megtérnék, az nem lenne nekem jó, hanem akkor sokat veszítenék. Pedig Isten olyan egyértelműen beszélt velem. Én akkor mégis a hazugságnak és a félelmeimnek hittem inkább. Isten ma is egyértelműen beszél veled, Ő konkrét célt, szolgálatot akar adni az életednek. Azt akarja, hogy a céltévesztett állapotodból megtérj, hogy a halálból az életre gyere. A sátán meg mindenféle hazugsággal, félelemmel tömi a fejedet. Az a célja, hogy elvessz, és vele együtt menj a kárhozatra. Istennek pedig más terve van veled. Azért hirdeti ebben az igében is az ítéletet a népnek, hogy azok megtérjenek. Ők nem hallgattak az igére, nem tértek meg, és ezért jött az ítélet számukra, a fogság. Te hallgatsz ma Isten megtérésre hívó szavára? Mert most még azért ítél, hogy új életed legyen, ha azonban visszautasítod Őt, akkor egyszer jön majd az utolsó ítélet is. Jézus azért jött, hogy ettől megmentsen. Ő azért bűnhődött, hogy nekünk örök életünk legyen. Élsz-e az új élet lehetőségével? Olyan érdekes, hogy ha a biológiai életről van szó, akkor az ember, szinte mindent hajlandó elkövetni, hogy életben maradjon. Amikor meg a lelki életről beszél neki a Teremtő Úr, akkor szkeptikusak, hitetlenek vagyunk, és nem hiszünk Neki. Isten új életet kínál neked Jézusban. Ennek az új életnek pedig lesz célja, Isten dicsőségére élhetsz, és neki szolgálhatsz. Isten szolgálatba akar állítani ma. Mert szükséged van Rá. Nem Istennek van szüksége rád, hanem neked van szükséged arra, hogy értelmes célt kapjon az életed. Máté evangéliumában, a 6. fejezetben ezt olvassuk: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Isten meg akarja tölteni az életedet maradandó kincsekkel. Ezeket a maradandó kincseket pedig úgy gyűjtheted, ha tényleg Isten dicsőségére szolgálsz. Nem a saját erődből, a saját céljaidból, hanem az Ő vezetése alatt, az Ő dicsőségére. Jeremiás – biztos vagyok benne – ha választhatott volna magának szolgálatot, akkor nem azt választotta volna, hogy a népének hirdesse az ítéletet. Viszont Isten erre a szolgálatra hívta el, és Jeremiás pedig engedelmeskedett. Sokszor félelemmel telve, nagyon nehéz szívvel szolgált, de megtapasztalta mindvégig a 8. vers igazságát: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR.” Micsoda ígéret, ha beállunk Isten munkájába, nem kell félni, mert az Úr velünk lesz! Viszont itt még van egy nagyon fontos dolog, hogy Isten szolgálatában nem a saját bölcsességünket kell mondani. Isten a szánkba adja az Igét. Megtanít minket arra, hogy az Ő igazságát éljük és mondjuk az embereknek. „Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet!” Isten fogja ezt a csodát megtenni. Ő fog ellátni üzenettel, hiszen ha az ő tanítványa vagy, akkor vezet téged. Hadd mondjam el testvérek, hogy ez tényleg így van. Mindenben az Úr, a Szentlélek által tud vezetést adni. Te megtapasztaltad már mindezt? Rábíztad az életedet Isten igéjének vezetésére? Az ige megeleveníthet téged is, ha hagyod. Isten „csak” engedelmességet vár, és azt, hogy ne keress kifogásokat. Hiszen nem neked kell ezt kiizzadni magadból, hanem ezt Ő fogja adni neked, Jézus Krisztusban. Olyan érdekes, hogy amikor Jézus itt járt ezen a földön, akkor voltak, akik Jeremiásnak hittek. Hiszem, hogy nem véletlen az összehasonlítás, mert Jeremiás szolgálatában is a Lélek munkálkodott. Isten azt mondja, az én igémet adom a szádba, és tudjuk, hogy Jézus a testé lett Ige. A mi szolgálatunk is csak így működhet. Jézus Krisztus által. Ahogyan Pál apostol is mondja az első Korinthusi levél 2. fejezetében: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” Ez lehet a mi hitvallásunk is a szolgálattal kapcsolatban. Nem kell, nem szabad más alapra építeni a mi szolgálatunkban sem. Az ítélet és a kegyelem kell, hogy a középpontban legyen. Tulajdonképpen ez az evangélium, ami ott, a megfeszített Krisztusban lett világos előttünk. Isten ítélete alatt van Jézus azért, hogy aki hisz benne, annak kegyelmet szerezzen az ítélet alól. Tulajdonképpen Jeremiás szolgálata sem szólt másról. Figyeljük csak meg a 10. verset: „Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” Isten üzenetében egyszerre van jelen az ítélet és a kegyelem is. Nagyon fontos ezt nekünk is tisztán látni. Egyik sem kerekedhet a másik fölé. Nem lehet csak írtani és gyomlálni, de nem lehet csak építeniés ültetni. Együtt működik a kettő. Isten ma is szólt az Igéjében hozzád. Láthatjuk, hogy milyen nagy csoda ez! Azt akarja, hogy állj be az Ő követésébe. Térj meg, ha még nem vagy az Ő gyermeke. Ő új életet, örök életet akar adni neked. Ebben az új életben pedig lehetőséged van, hogy maradandó kincseket gyűjts a szolgálat által. Isten ad ehhez is erőt és üzenetet. Tőled azt várja, hogy légy engedelmes, és ne a saját bölcsességedben bízz. Csodálatos az a lehetőség, amire az Úr hív! Ha nehéz is lesz az út, ahogyan Jeremiásnál is látjuk, hogy az volt, akkor is ebben a kijelentésben bízhatunk: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR.” Azt pedig tudjuk, ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk? Erős vár a mi Istenünk! Hát bízzunk benne, és induljunk el vele a harcba.
Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” Mk 7,31-37
„Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül.” Amikor ehhez a történethez érünk, már sok mindenen történt. Jézus megkezdte már a szolgálatát, és elhívta tanítványait is. Hirdette a megtérést, hogy elközelített az Isten országa. Sok beteget meggyógyított. Megtörtént már az 5000 ember megvendégelése, a kenyér csoda is. Feltámasztotta Jairus leányá és ekkor már túl vagyunk keresztelő János halálán is.Tehát nagyon sok fontos dolog történt már. A gadarai megszállottat is meg szabadította Jézus. Most amikor ehhez a történethez érünk, fontos látnunk, hogy mi történt eddig. Mindezt annak fényében kell értenünk, hogy közvetlenül ez előtt a történet előtt van, hogy Jézus egy pogány asszony lányából kiűzi az ördögöt. Jézus áttörve a határokat, irgalmasan oda fordul a pogány asszonyhoz, és meggyógyítja a leányát. Ezzel is azt akarja üzenni számunkra, hogy Ő nem személyválogató. Ezek uátn, hoznak hozzá egy süket és dadogós embert.
„Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el;” Milyen jó látni ebből a történetből azt, hogy embereknek fontos volt az, hogy valakit Jézushoz vigyenek. Méghozzá egy beteg, rászoruló embert. Óriási tanítást tartalmaz ez a rövid kis rész, számunkra is. Tudjuk egy másik történetből, hogy milyen mélyen szakad fel a béna emberből a panasz, nincs emberem. Milyen jó, hogy ennek a süket dadogó embernek, volt embere. Volt, akinek fontos volt a sorsa, és ami a legfontosabb, hogy volt olyan körülötte, aki tudta, hogy Jézusnál van megoldás az életére. Két oldalról szeretném most ezt megvilágítani. Az első: Neked van olyan ember a környezeteben, akit Isten rád bízott? Van olyan aki felé felelősséged van? Vannak olyan szorult helyzetben lévők körülötted, akinek az Úr Jézus tudna segíteni? Ha igen akkor, had bátorítsalak arra, hogy bátran hozd őket Jézus közelébe. Hozd őket ige közelbe, az alkalmakra, az igéhez, Jézushoz őket. Mert nincs olyan helyzet amiben, Jézus ne tudna megoldást adni.
A második: Ha netalántán neked nincs embered, ha vágysz Jézus Krisztus közelébe, akkor had mondjam neked, hogy örömmel leszek az embered. Szívesen oda vezetlek Krisztushoz! Had mondjam újra, nincs olyan helyzet amiben, Jézus ne tudna megoldást adni. Persze azt ebből a részből is látjuk, hogy Jézus nem úgy adja a gyógyulást, ahogy azt az emberek elvárják. Akik oda vitték a beteget, konkrét elképzeléssel álltak Jézus elé „kérték, hogy tegye rá a kezét”. Jézus még sem úgy gyógyított. Ők leadták a kérést, hogy tegye rá a kezét a betegre. Jézus pedig mást tett. Éppen ezért nagyon fontos ez az üzenet is, hogy Jézus nem sablonokban gondolkodik. Nem sablonosan cselekszik ma sem. Már az is nagyon sokféle, ahogyan az emberek kapcsolatba kerülnek vele. Aztán amikor megtörténik a személyes találkozás, az sem sablonos.Nincs ez másképpen ma sem. Nem a formulák, a sablonok számítanak, hanem a személyes találkozás és annak a következménye a lényeges. A gyógyítás már személyesen történik. Jézus külön hívja a beteget, és úgy gyógyítja meg.Személyesen megérinti és imádkozik is. Csodálatos az hatalom amivel Jézus rendelkezik. Az Ő szavára megnyílik a fül és a száj. Igen, mert Jézus az Isten Fia. Ezeket a csodákat és jeleket is azért tette, hogy felismerjék őt, mint messiást. Ő nem csoda gyógyítónak jött, éppen ezért kéri, hogy ezt ne mondják el senkinek, mert ezeket a gyógyításokat, szabadításokat, messiási jelnek szánta. Persze olvasunk olyat is a Szentírásban, hogy irgalomból megszánta a betegeket és meggyógyította őket, de nem ez volt az elsődleges küldetése. Nem testi orvosnak jött, hanem lelki orvosnak! Sokszor pont ezek a félreértések hátráltatták a szolgálatát. Ezért kéri Jézus, hogy ne beszéljenek erről, de ettől függetlenül a nép nem tud eleget tenni a kérésnek.
Elkezdik hirdetni : „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” Tudjuk, hogy nekünk a Szentírás nem csupán testi módon szólhat. Nyugodtan érthetjük ezeket a kijelentéseket lelkiképpen is, hiszen egyedül Jézus tud igazán hallóvá tenni minket, akik a bűn zajától megsüketültünk és megnémultunk. Isten, a Szent Lélk által tudja számunkra is hallhatóvá, befogadhatóvá tenni az igét. A hit pedig hallásból van, Isten igéjének a hallásából. Milyen hatalmas csoda, hogy Isten tudja megnyitni a fülünket, és a szívünket is, hogy meghalljuk az örömüzenetet, az evangéliumot. Ugyan így, ő tudja megnyitni a szánkat is, hogy bizonyságot tegyünk róla. Nem nekünk kell erőlködnünk, nem nekünk kel megtanult paneleket használnunk, hanem Jézus nyitja meg a szánkat a róla szóló bizonyságtételre. Milyen csodálatos lehetőség ez ma is számunkra. Jézus Krisztusban kaphatunk halló fület, és bizonyságtevő nyelvet. Így meghallhatjuk az Ő szavát a Szentírásból, és bátran beszélhetünk róla a Lélek által.
Bátorító üzenet
44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, ha megtalál, elás, és örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Mt 13,44
A példázatbeli ember szántogatott, s az ekéje beleakadt valamibe. Kiderült, hogy valamikor kincseket ástak el oda. Elmegy tehát, örömében eladja mindenét, és megveszi azt a földet.
De amíg ő ezzel foglalkozott, mások haladtak a szántással, ő lemaradt mögöttük. És ha mindenét eladta, nem maradt neki más, csak ez a kincs. Igen, de ez többet ért mindennél, a közben elvégzett munkánál is, és minden addigi vagyonánál. Látszólag beszűkült az élete, valójában azonban elmélyült, gazdagabb lett.
Az egyik faluban az ásott kutakban nem jó víz volt, nyáron pedig olykor ki is száradtak ezek. A főtéren fúrtak egy kutat, s utána az látta el az egész falut bőséges, jó minőségű vízzel. Kisebb átmérőjű csövön jött a víz, mint egy szokásos kút átmérője, de mélyebbről, több és jobb vizet kaptak.
Van ilyen a lelki életben is. A lehetőségek nagy kínálata és az emberi mohóság miatt nagyon felszínessé, sekélyessé válik sok ember élete. De ha valaki felismeri az Isten által kínált kincsek értékét, örömében (és nem kényszerből, rábeszélésre) szívesen lemond sok mindenről, hogy ez a lelki gazdagság az övé legyen, és másokat is tudjon vele gazdagítani.
Ha csak beszűkül valaki, szegényebb lesz. De ha azért mond le valamiről, hogy elmélyüljön, és igazi kincshez jusson, gazdagabb lesz az élete.
Aki minden lehetőséggel élni akar, az sokszor elfelejt közben élni. Jézus szerint „kevésre van szükség, valójában csak egyre” (Lk 10,42), s ő olyan ajándékot kínál, amelyet „nem vehetnek el tőlünk”, ami lelkileg gazdaggá tesz itt, és érték marad a halálunk után is. Ez pedig ő maga. Akinek az életében ő lesz az első helyen, az minden egyébbel is helyesen tud élni.
Másod közlés, forrás: https://www.velunkazisten.hu/hu/kegyelem_harmatja/1011_beszukulni_vagy_elmelyulni
PROMISSZ 